A SyncEQ és a VST-k I.



A VST, azaz Virtual Studio Technology a Steinberg Media Technologies GmbH 1996-ban fejlesztett eszköze, amely lehetővé teszi a virtuális hangszerek (VSTi) és virtuális effektek (VSTfx) létrehozását. Még a VSTi-k a különböző hangszerek élethűségre törekvő, esetleg minél szélesebb körben lehetőségeket biztosító szintetizátorok és samplerek tárháza, a VSTfx-ek az elektro-akusztikai gyakorlatban használt effektek (modulációs, pszicho-akusztikai, dinamikai stb. effektek) működését utánozzák. A VST-k jellemzően DAW, azaz Digital Audio Workstation-ök beépülőmoduljai. Eleinte a Steinberg DAW softwareiben voltka használatosak, azonban növekvő számuk miatt más forgalmazók software-i is támogatni kezdték, hála a Steinberg által kiadott dokumentációknak.

DAW /Steinberg/



Ezen pluginek piaca igen széleskörű. Az ingyenes pluginektől az igen komoly hangzást biztosító és igen komoly árú, több száz gigabite méretű hangmintatárral ellátott virtuális hangszerekig pluginek ezrei érhetőek el a piacon. A vonatkozó fejlesztői környezet a Steinberg oldalán is elérhető (http://www.steinberg.net/en/company/developers.html).

Julian Storer 2001-ben kezdte fejleszteni a JUCE framework-öt, amely -többek közt- a VST fejlesztés megkönnyítésére szolgál. 2003-ban a framework nyílt forráskódúvá vált. A JUCE segítségével több platformra lehet különféle célú applikációkat, plugineket fejleszteni, illetve a framework-höz ajánlott software, az IntroJUCEr a különböző operációsrendszereken, különböző IDE-kkel is kompatibilis. A képlet egyszerű: válaszd ki a fejleszteni kívánt program koncepcióját, dobj hozzá felületdesignt, pipáld ki a célplatformokat és egy gombnyomás után kész a solution / projectfile. Természetesen ennél némileg összetettebb, viszont a fejlesztés így is pofonegyszerű. Mint az sejthető, a framework C++-ra épül.

IntroJUCEr /-/



Célplatformok /Bencsik Gergely/



Célplatformok. Mi sem egyszerűbb!

Természetesen minden applikáció- vagy pluginfajta kiválasztása után specifikus beállítási lehetőségeket kapunk. Példának okáért az audio-pluginek közül sem csak a VST és VST3 támogatása garantált.

SyncEQ VST plugin /Bencsik Gergely/


A SyncEQ VST plugin is a JUCE segítségével készült és fejlődik.

A SyncEQ (korábban Elektro-akusztikai szinkronizált kiegyenlítő) röviden összefoglalható lényege, hogy a jelenleg használt, úgynevezett kiegyenlítőkkel ellentétben a szűrői a bemenő jel függvényében változtatva a pozíciójukat egy alternatív hangszínezési és jelfeldolgozási lehetőséget nyújtanak. Ennek módja a bemenő jel bizonyos szabályok szerinti analizálása és a vezérlést megvalósító alapparaméter megállapítása, illetve egy, a felhasználás módját tekintetbe vevő és megvalósító algoritmus segítségével az alapparaméterrel módosítani a SyncEQ szűrőinek együtthatóit, erősítési / csillapítási értékeit és sávszélességeit.
Jelen implementáció célja, hogy demonstrálja a SyncEQ valósidejű feldolgozási eljárásként történő gyakorlati hasznosítását, illetve további specifikus feladatként az akusztikai stúdiókban ismert előkeverési eljárás segítése, dinamikus mély-vágással.
Utóbbi eljárás célja, hogy a pszichoakusztikai értelemben véve szükséges, információt hordozó jelet tartják meg az egymásra keverendő sávokon, a szükségtelen tartomáyt egy felüláteresztő szűrővel eltávolítják. Ennek jelenlegi módja, hogy ismerve az adott sávon megszólaló hangkeltő eszközt (emberi hang, hangszer, környezeti zaj) és a keltett hang vonatkozó paramétereit, egy szűrőt helyeznek a sávra, amely keverés idejének túlnyomó részében jó közelítéssel dolgozik. Vegyünk példának egy pergő dob hangját. A fenti ábra egy megközelítőleg 150 Hz-re hangolt, sodronyos pergő „nyers”, azaz feldolgozatlan hangjának spektruma. Amikor a dobos megszólaltatja a pergőt, egy adott erejű ütést mér a dobtest szélére (káva) és a dobtestre feszített bőr megfelelő pontjára. Tegyük fel, hogy az ütési stíluson nem változtat a keverendő felvétel teljes hossza alatt. A dobtest hangmagasságát a belső tere, a membránok (alsó- és felső bőr) és a sodrony paraméterei, illetve az ütés korábban tárgyalt módja adják. Ebben az esetben a felvétel ideje alatt a spektrum várhatóan azonos képet fog adni minden leütés alkalmával.

A spektrum képét megfigyelve jól látható, hogy az alaphangtól mélyebb tartományban is van a jelnek adott amplitúdója. Ezek adódhatnak a membrán és a sajátosságából, azonban a jellemző az, hogy a dobtestet mért ütés mozgási energiája a dobtest kávájára rögzített dobmikrofon membránját elmozdítja, amely a dobtest hangjától független periodikus jelet közvetít a tehetetlenségéből fakadóan. A fent említett eljárás ilyenkor az, hogy a hangmérnök vagy hangtechnikus egy felüláteresztő szűrővel ezt a tartományt eltávolítja. Hogy ez a felvétel alatt vagy utólagosan történik, attól tekintsünk el. Ez az eljárás a pergődob hangjának tekintetében teljesen megfelelő, hiszen az előzőleg megállapított feltételekből biztosan következtethetünk rá, hogy a dobtest nem fog mélyebb, hasznos amplitúdót produkálni.
A felesleges sáv eltávolítása tehermentesíti a jelet, ezzel dinamikusabbá téve azt, amely a keverendő sávok számának növekedésével jelentős különbségként jelentkezik a kevert jel lesugárzásakor. Az ilyen módon meg nem dolgozott, hasonló problémát felvető (akusztikai felvételeknél általános) sávok keverésénél, a „mixben” szükséges információt nem hordozó, mély-tartományban jelentkező zavarjelek elemésztik a teljesítményt. Adott mértékű teljesítmény mellett, a fent említett módon meg nem dolgozott sávok keveréséből létrejövő „mix” esetében a hasznos jel elől az információt nem hordozó mély-tartomány „elemészti” a rendelkezésre álló teljesítményt, így azt az érzést keltve, hogy a „mix” nem szól a kellő hangerőn. Ennek következményeként az elektro-akusztikai berendezést kezelő, laikus végfelhasználó kompenzálva a lesugárzó előtti erősítést, a berendezésben (mind a végfokozatban, mind a lesugárzóban) maradandó kárt tehet.
A korábbi példában ha azonban a dobtestet egy olyan dobtestre cseréljük, amely hangmagassága játék közben módosítható.Tegyük fel, hogy a jelenlegi dobtest legmélyebb hangja a korábbival ellentétben 40Hz, azonban 80, 160, 53 és 102 Hz-en is megszólaltatható, és a felvételen, amelyet most keverendő jelnek tekintünk ezen hangok mindegyike megszólal. A statikus felüláteresztő szűrőt a lehető legmélyebb hanghoz kell illeszteni, amelyet a dobtesttel meg lehet szólaltatni. Ellenkező esetben a megszólaló hangok egy része más intenzitással és más tónussal szólal meg. Az elektro-akusztikai gyakorlatban megtörténik, hogy ilyen kompromisszumokat kell bevezetni, azonban ettől most eltekintünk. Ebben az esetben a zavaró jelek a legmélyebb hang kivételével minden további megszólaltatható hang esetében jelen lehetnek.
Célszerű lenne, ha ismerve a megszólaló hangok intenzitását megkülönböztetné a hangmérnök a hasznos jelet és a hangszer megszólaltatásából eredő, kinetikai eredetű zajokat. A SyncEQ VSTfx demonstrációs verziója ez utóbbi manuális megoldást igyekszik az elsődlegesen meghatározott specifikus feladatával ellátni

Végeredményben a SyncEQ DAW-os környezetben /Bencsik Gergely/


Végeredményben a SyncEQ DAW-os környezetben.
A cikk folytatásában részletesebben írok a JUCE-szal való VSTfx fejlesztésének alapjáról.





Az elektro-akusztikai szinkronizált kiegyenlítő felhasználási lehetőségei


A kiegyenlítők általánosan a jelfolyamok bizonyos torzulásainak javítására használt eszközök. A jelfolyam amikor egy mérőeszközben létrejön és továbbítódik, minden eszközön amin áthalad, az adott pont átviteli karakterisztikája szerint módosul. A kiegyenlítő a jelfolyam spektrumát hivatott módosítani, a mért folyamat eredetijéhez közelítővé alakítani. Természetesen, kifejezetten a zenei-produceri gyakorlatban ettől eltérő célra is használható a kiegyenlítő.


Tizen OS rendszer


A Tizen egy nyílt forráskódú Linux alapú operációs rendszer, mely számos eszközre nyújt fejlesztési lehetőséget.


Autonóm drón fejlesztése a PMMIK Műszaki Informatika Tanszékén


A Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Karának Műszaki Informatika Tanszéke 2012 vége óta részt vesz az egyetem TÁMOP 4.2.2.C Jól-lét az információs társadalomban pályázatában. A tanszéki kutatócsoport Smart Buildings alcsoport néven az intelligens környezet, intelligens épületek témakörhöz köthető kutatási munkát végeznek.