Az Építész Szalon kiállítás rövid beszámolója



2014. június 7 és szeptember 7.-e között a budapesti Műcsarnokban „Építész Szalon” címmel került megrendezésre a kortárs építészetet összefoglaló kiállítás, amelyen nem kevesebb, mint 200 épületet és ezek tervezőit mutatták be az érdeklődőknek.

A közelmúlt ízlésvilágát makettek, óriásnyomatok és filmek, tervek, illetve műalkotások, sőt kisebb nagyobb terv dokumentációkon keresztül láthatta a közönség. A kiállításon nem csak az elmúlt másfél évtized legnagyobb beruházásai kerültek bemutatásra, hanem az építész szakos hallgatók munkáit is megtekinthették a látogatók.

A kiállítás megrendezésének apropója az volt, hogy a kormány a 2014-es esztendőt, Ybl Miklós születésének kétszázadik évfordulója alkalmából, az Építészet Évének nyilvánította. E jeles alkalomból számos olyan esemény került megrendezésre, amely az építészetet, mint a kultúra meghatározó elemét kívánja népszerűsíteni, hiszen az építészet meghatározó jelentőségű kulturális érték és értékhordozó, amelyről a kiállítás is tanúbizonyságot tett. Mindemellett a kiállítás fő irányvonalát a napjainkban egyre nagyobb szerephez jutó ökologikus építészet adta.

Kitekintés Ybl Miklós életére – 2014 az Építészet Éve

Ybl Miklós munkásságát tekintve a XIX. század legmeghatározóbb magyar mestere. Ybl Miklós osztrák származású, édesapja jómódú kereskedő. 1814 áprilisában született Székesfehérváron. A bécsi Politechnumban tanult, majd Pollack Mihály irodájában dolgozott. Itáliai tanulmányútja után, Pollack fiával megalapítják az Építészeti Intézetet Budapesten. Majd 1946-ban Károlyi Istvántól kapott megbízása lévén elköltözött Fótra, majd nem sokkal ezt követően, 1851-ben megnősülése után visszaköltözött Budapestre. 1860-ban, gróf Széchényi István őt bízza meg. hogy cenki birtokára templomot tervezzen, ám a gróf ennek elkészültét már nem éli meg. 1863-65 között Angliában tölt két évet tanulmányozás céljából. 1875-ben tervezi meg az Operaházat. 1891-ben hunyt el.

Operaház 1887 //



Élete során elnyerte a Ferenc József-rend lovagkeresztjét, a Lipót-rend lovagkeresztjét.

Munkássága kezdetén romantikus román stílus jellemzi épületeit, melyeket olykor keleti elemekkel díszít. Ezek például a pesti lovarda, Unger-ház.

1852-től viszont már, amikor arisztokrata családoknak tervez, sokkal jellemzőbb az egyszerű romantika épületeire. Ellenben 1860-tól már inkább a neoreneszánsz követőjévé válik. Az Itáliába tett utazása során, az olasz reneszánsz újjáteremtésének kérdése foglalkoztatja. Ezekre jó példa a Budai Első Takarékpénztár épülete, mágnáspaloták, régi Országház, Bazilika, Rác fürdő, margitszigeti Sósfürdő és Szálló, Fővámház.

Rác fürdő //



Az 1860-as években a Habsburg József tulajdonában lévő Margitszigeten dolgozott. Az 1873-ban operaház megtervezésére kiírt pályázatot 1875ben ő nyerte el. Az épület homlokzatát Pallodio nyomán tervezte; Krúdy Gyula szavait idézve: „Vajon ki az a vállalkozó szellemű építész, aki az akkor még isten háta mögöttinek tartott helyen, “ahol őszidőben terjedelmes mocsár kerekedik az erre tévedő pesti fiákeres mulatságára, míg tavasszal és nyáron káka és nád terem, benne fészket rak a vadmadár, vadkacsa kotyog és békák kuruttyolnak” – vállalkozik rá, hogy szentélyt emeljen a zenének?” Az épület 1887-ben nyílt meg a Bánk bán előadásával. Az Operaház melletti Várkert-bazár megvalósításán is dolgozott, amelyeket az olasz francia és német függőkertek mintájára készített.

Érdekesség ezen kívül még, hogy Ybl Miklós, Andrássy út végébe tervezett Gloriettjét, 1896-ban történő lebontása után a Széchényi-hegyre helyezték át kilátóként.

A rendezvényt Balogh Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztere nyitotta meg. Beszédében kifejtette az épített környezet esztétikumának jelentőségét, ami szerinte, az ember közérzetét a leginkább meghatározza. Az építészetet művészetnek tartja, olyan gondolatok sokaságával azonosította, amely a számok és a képletek által válik megvalósíthatóvá. Ezek a gondolatok képekké, rajzokká alakulnak, amely a számoknak köszönhetően tervrajzokká alakulnak át. Emellett ugyanolyan fontosságúnak tartja az épületek, mint a közösséget összetartó színtereket. Balogh Zoltán a beszédében Tolnay Lajos szavait idézte Ybl Miklósról: „Te voltál az, aki e hazában az építést valódi művészetté emelted, neked köszönhetjük, hogy e kövek hazánkban is megtanultak beszélni.” Különösen nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy ez a fajta „építkezés” nem csak fizikai legyen, hanem ezzel párhuzamosan egy kultúra, egy egység „megépítésére” is sor kerüljön.

    A tárlat kurátora, Szegő György, aki a tárlatok vezetésekor beszélt arról, hogy eddig is megvoltak már ezek a képzőművészeti nemzeti szalonok, „tavaszi tárlat” címen, előfordult, hogy akadt „Nemzetközi Szalon” néven is. Viszont döntő jelentőségű ez esetben, e szalonok ősei, a XVIII. századi párizsi lukus-szalonok világa, ahol a különböző szalonok múzeumokká váltak. Majd később az ő vitáik teremtettek lehetőséget arra, hogy az elutasítottak és kedvezményezettek látásmódjából előtörjön a 20. századi szemlélet. Ez az új látásmód az impresszionista festészetet jelenti.

    Szegő György beszélt arról, hogy a kiállítással kettős célt valósít meg: az egyik a nagyközönség számára nyitott kiállításon mutatkozik meg, amely tulajdonképpen azt mutatja be, hogy az építészet miről is szól valójában. Nevezetesen: nem az „építési panamáknak a jelentéstartalma”, hanem egy olyan szellemi és kulturális tartalom, amely vizualitása révén a hétköznapi nézőt kívánja gyönyörködtetni.

Egy olyan közönséget kívánt megcélozni, akik számára az érthetőséget jobban segítik a fotók és képek, sem mint a műszaki rajzok. Ugyanígy, a makettek és videók is hasonló célt szolgálnak, úgy ahogyan egy személyes épületlátogatáson, mint élmény kapcsán ezt módunkban lehet átélni. Mégis a tárlat az egyszerűségre, a könnyű megértésre törekszik.

A másik célközönség pedig az építész közösség, akiknek hasonlóan szükségük van azokra a kérdéseknek a megvitatására, amelyek a tárlat felvet, és amelyre csak egy ilyen Szalonban kerülhet sor.

    A kiállítás szervezőinek 3000m2-nyi alapterület nyújtott lehetőséget a bemutatásra. Azelőtt ekkora léptékben nem került sor még hasonló kiállítás megszervezésére itt Magyarországon. Maga a kiállítás egy paravánszerű rendszerben került megrendezésre, amelynek formái a házakra emlékeztették a látogatókat. Ez a rendszer korlátozza azt, hogy az egyes épületek ugyanakkora teret kaphassanak, ne legyen bennünk semmiféle-fajta különbség. Az előadó építészek arra voltak invitálva, hogy alkotásaik bemutatásakor a függőleges pozíciókba tegyék a rajzaikat, képeiket, a vízszintes felületeken pedig próbálják bemutatni, hogy az építészet valójában mennyire kreatív tevékenység, hiszen a kreativitás mutatja be igazán a kor szellemét. A tárlatban két fajta alakú „rendszer” jelenik meg, az egyik a ház alakú forma paravánjai, a másik pedig a lapostetős, ahogyan az a valóságban is, e kettő jelenik meg egymást erősítve és összehangolva.

    A kiállítás időtartama alatt, hetente több alkalommal került sor nyitott beszélgetésekre, amelyeken a látogatók is részt vehettek. Ilyen beszélgetések témái például az örökségvédelem, az újornamentika, mai borászatok, stb. Nem csak beszélgetésekkel készültek a szervezők, sor került több mozgás-, absztrakt-vizuálisszínházi, illetve szabadtéri akciókra, könyv- és filmbemutatókra, jazz koncertre, tánc előadásokra.

     Szegő György kifejtette, hogy az egész kiállítás célja tulajdonképpen egy párbeszéd indítása, az építészek és a látogatók között. Ennek a párbeszédnek pedig a tárgyául az „építészet, mint csoda” szolgál. Azt csak remélhetjük, hogy ennek a formabontó, új szemléletű rendezvénynek lesz folytatása újabb és újabb partnereket invitálva a párbeszéd folytatásához.








Pályaművünk a Velux pályázatra


A pályázat kidolgozását és megvalósítását egy hosszabb kutatási folyamat előzte meg. Ez idő és a kutatás ideje alatt a téma alapját a természetben megtalálható folyamatok szolgálták. Ennek kiinduló pontja a fény megjelenésének tanulmányozása volt. A kutatási folyamat során olyan állatokat kellett megfigyelni, amelyeknek teste egy adott célból a fényt használja fel azért, hogy a környezetük számára információt közöljenek.


Lakótelepek megoldatlan tereinek hasznosítása


Ma Magyarországon minden ötödik ember panellakásban él. Vajon azt a színvonalat érzik ők, amely szándékkal ezek felépültek? Ezekre a kérdésekre és az ezt körülölelő, akkori társadalmi viszonyokra kerestetik a válasz. Hiszen az életminőséget ma már az épített környezet határozza meg leginkább, jelen esetben még mindig az az épített környezet, ami az 1950-es évektől kezdve elterjedt.


QR-kódok Pécs város színtereiben


Pécs város színtereiben hogyan jelenik meg a tér medialitása?