Lakótelepek megoldatlan tereinek hasznosítása



Ma Magyarországon minden ötödik ember panellakásban él. Vajon azt a színvonalat érzik ők, amely szándékkal ezek felépültek? Ezekre a kérdésekre és az ezt körülölelő, akkori társadalmi viszonyokra kerestetik a válasz. Hiszen az életminőséget ma már az épített környezet határozza meg leginkább, jelen esetben még mindig az az épített környezet, ami az 1950-es évektől kezdve elterjedt.

A lakótelepek közötti megoldatlan terek sajnos egy mindenki számára észrevehető probléma. A mai társadalom annyira átalakult, hogy szinte azt mondhatjuk, családok számára egyáltalán nem ideális, mégis sokan ezt az életformát kénytelenek választani.
A családok nem tudnak intim szférát létrehozni maguknak, sok helyen a régi játszótereket elbontották, de újakat nem hoztak létre akkora számban, hogy a régi mennyiséget pótolni tudják. Az Európai Unió jóvoltából épültek ugyan játszóterek, „ultra-biztonságos” eszközökkel, de ezek méretükben sem akkorák, mint a régebbiek.
Régen, a panelok között épültek szőnyegporoló vázak, ez egy beton oszlopra helyezett fém rudat takar, amelyeket azóta már régen elloptak. A köztes tereken lévő padokat leszedték, a homokozókat megszűntették. Minden, ami régen az emberek érdekében felépült és arra szolgált, hogy az emberek jól érezhessék magukat és élhetőbb legyen az életük, megkárosodott, eltűnt, ellopták, vagy megszűntették.
A paneltechnológia valóban egy korszerű újítást jelentett a XX. század második felében, mégis a mai kor társadalma, úgymond „beleragadt” ezekbe a panellakásokba. Hiszen ezek abból a célból épültek fel, hogy a munkásosztály rétege számára lakhatást biztosítsanak hétköznapokban, majd hétvégére hazatérhessenek családi házaikba. Éppen ezért ezek szűkösre tervezettek, igazi közösségi terek nélkül jöttek létre. Minimálisan ugyan megoldották a köztes tereket, de ez semmiképpen nem elégítette ki a családok minimális térszükségletét.
A tanulmány célja a lakótelepek létrejöttének bemutatása azok áttekintése társadalmilag, építészetileg, anyaghasználatban és kompozíciókialakításban. Továbbá kiterjed a korszakok növény alkalmazására is.

A probléma oka és annak következményei

Előzmény


Az 1950-es évektől egészen a rendszerváltásig szinte csak állami beruházások voltak a jellemzőek. A lakótelepek építéséhez kapcsolódó szabadtér-tervezési feladatok, amely a munkák 75%át tette ki. Ezek nagy presztízsnek örvendő feladatoknak számítottak. A leginkább ezek közé sorolható például a parkok és városközpontok szabadtereinek tervezése.
A „szocialista kertépítészet”elnevezéssel meghatározható korszak határait, drasztikus politikai változások jelezték, amelyek az élet minden területén így a kertépítészetben is jelentős változást hoztak. E jellemző periódus az 1950-es évekből importált építészeti stílus, amely korszak az 1989-es rendszerváltással ér véget. Ennek az időszaknak a legkiemelkedőbb szabadtéri alkotásai a lakótelepek szabad terei, városi terek, közparkok illetve várostéri rehabilitációkhoz kapcsolódó szabadtéri alkotások.

Szabad építészeti terek tervezése 1947-50 között

1946-ban a modern és progresszív látásmóddal rendelkező építészeti fejlődés vette kezdetét Magyarországon. Még a háborút megelőző időszakban, telepszerű lakásépítési típusok kezdtek elterjedni, amelyek korszerűbb beépítési típusokkal párosultak. Ennek következtében a lakótelepek között létrejött szabad teresedésekben bőven rendelkezésre álltak a tervezésre szánt zöldfelületek.

Kezdeti újítások

A korszak legmeghatározóbb újítása: a többemeletes tömbházak és az alacsonyabb három szint magas sáv házak váltakoztatása. Például a budapesti, XIII. kerületi lakótelep kialakítása, amely még a háború előtti keretes rendszerben indult, a beruházás befejezésére pályázatot hirdettek, amely pályaművek mindegyike szinte teljesen elhagyja ezt a fajta beépítést és a szabadon álló módot alkalmazza. A nyertes pályamű egy modernista felfogásban, funkcionalista módon lett megtervezve. A tervezet szerint az épületek közötti burgonyaformájú teresedéseket játszótérnek szánták, a növényeket pedig szabadon telepítve képzelték el, bár mindez nem alkotott térkompozíciós elrendezést.

Problémák az újításokkal:


    A modernista szellemben tervezőket a kor több szempontból elítélte. Többek között arra hivatkoztak, hogy a belső teresedédesek helypazarlóak, a közművesítés túl költséges, a másik fő ellenérv pedig a tájolást bírálta, hiszen csak É-D-i utcahálózatoknál volt ideális az épületek tájolása. Mindezek ellenére, a szocialista realizmus építészetének közeledtét nem lehetett elkerülni.

Lakótelepek történeti áttekintése

Szabadtéri építészet az 50-es években


    Magyarországon a szocialista realizmus drasztikus befolyása a kertépítészetet nem érintette oly mélyen, mint az épületek esetében.
Ennek a korszaknak az alkotói szembefordulnak a modernista szellemben tervezőkkel. Egyik legjellemzőbb megoldásuk, a középületek esetében a „cour d’honneur” alkalmazása; amely egyfajta, utcafronttól való visszahúzást jelentett, előkert kialakítása céljából. A lakótelepi tömbök pedig keretes szerkesztésben alakultak ki, közöttük pedig csomóponti terek jöttek létre.
1953 környékén már megjelentek a szabadonálló beépítési típusok, tengelyesen szimmetrikus formában. Ez a merev kötött elrendezés, később, eltűnik az átmeneti korban. Minden esetre a közintézmények, óvodák, iskolák ezekben a tömbök közötti területeken kerültek elhelyezésre.
    Gyalogos és gépkocsiforgalom
Ebben az időben senki nem rendelkezett gépkocsival, így sem parkoló zóna kialakításra, sem pedig nagyobb gépjárműforgalom kialakítására nem volt szükség.      
    Példa bemutatása: Sztálinváros, Erkel és Liszt-kertek, 1953

Sztálinváros, Erkes és Liszt Ferenc kertek kertépítészeti terve 1953
1950-53 között kialakításra került a mai Felső-Dunapart nevű városrészben az Erkel és Lisz-kertek, melyek az „L” alakú beépítés következtében jöhettek létre. A zárt belső keretek között egyszerű volt a tömbök beközlekedésének kialakítása, melyeket nyílt lépcsőházakkal tettek lehetővé. Ezek összekötötték a belső udvart a lakóterekkel és ezzel egyidejűleg elválasztották a közhasználatú lakótereket a korlátlan használatú közterektől. Az Erkel és Liszt kertek ezt jól mutatják nem beszélve arról, hogy a kialakult udvar terében egy óvoda is helyet kapott.
    A tér elrendezése abszolút funkcionalista, a gyalogos közlekedés kialakítása egyértelműen a használat alkotta irányban valósult meg, ezek mentén kerültek elhelyezésre egy közintézmény és az őt kiszolgáló játszótér. A facsoportok változatos kialakításúak, a virág és cserjefelületek a zöldfelületeket díszítik.
    Az utca mentén cour d’honneur került kialakításra, amely az épületek homlokzatainak hátrahúzásával elegáns, szimmetria tengelyének köszönhetően színpadias hatást kelt, mindkét oldalon ezüst hárssal övezve.

A) Arculat és beépítési módozatok

Összességében azt mondhatjuk, hogy az 50-es évek elején, ünnepélyesség erős architektonikus kialakítás valamint egy szimmetria tengely mentén végig szervezett térszerkesztés figyelhető meg, ami az évtized második felében eltűnik és egy független kialakítási mód lép a helyébe. A legfontosabb újítás, hogy a közhasználatú intézmények előtti forgalmas csomópontokban burkolt és művészi eszközökkel kialakított parkosítás jellemző. Minden esetben a használat alakítja a zöldfelületben a forgalom irányát.
    A szabad terek tagolása nem teljesen jellemző éppen emiatt, ha mégis, akkor is csak a telekhatár mentén történő leválasztás érdekében egy cserjesáv jelzi a két tér elhatárolódását.

B) Kompozíció és térszervezés

    Fontos tény, hogy kompozícióját tekintve ebben az időszakban a szimmetria tengely mentén szervezett terek színházi jelleget adnak a tereknek. Formailag ívek, szabályos síkidomok jelennek meg. A padok elhelyezése például kizárólag egy sétaút mentén történhetett. Egy-egy ilyen sétaút lezárásához pedig egy-egy félkörív lett kialakítva két oldalról, amelynek a közepére általában egy szobor került.
    Fontos kompozíciós elve ez időszaknak, hogy bármely szabad tér rendezésekor a kertek kialakítása az építészeti rendhez illeszkedjen. Ezért inkább azt mondhatjuk, hogy merev kertek jöttek létre, érdekesség, hogy sokszor e kisarkított hozzáállást a fák ültetése, már nem mindig követi.
    Az 1957-es éveket követően ez a szimmetria tengelyre felépült térrendezés már teljesen eltűnik.

C) Anyaghasználat

    Ez az időszak nem a nemes anyagok használatáról híres, mint például az Art deco. Itt teljesen egyszerűen aszfaltot alkalmaznak az esetek többségében, csak „kiváltságos” helyeken jelent meg például terméskőből készült burkolat. Ez esetben budapesti ürömi mészkő alkalmazása volt a legelterjedtebb. Betonlapra és a lapok között habarcsot alkalmazva történt a felfektetésük. Fő jellegzetessége ez időszaknak, hogy a járdák mentén kavicssávot alakítottak ki. A fontosabb tereken ez a kavics gyöngykavics típusú volt, amit jellemzően feketesalak alapra helyeztek el.

D) Növényhasználat

    A lakótelepek kertjei esetében a legáltalánosabb hogy az őshonos növényzetet ültették, leginkább lombosakat. Kiemelkedően gyakran használtak ellenben ezüsthársot, illetve platánt. Ezen kívül elvétve előfordul még ezüstfenyő és feketefenyő a korabeli terveken. Érdekessége e korszaknak, hogy majdnem kötelező jelleggel ültették együtt a „rózsa és az ezüstfenyőt”, mint növénypárost.

Szabadtéri építészet az 60-es években

A 60-as években a zöld területek zajcsökkentő, levegő-tisztító, valamint ökológiai szerepe válik kiemelkedően fontossá. Ennek elsődleges kiváltó oka a gépkocsiforgalom gyarapodása.
    1960-ban, Budapesten a „15 éves lakásfejlesztési terv” keretében több mint 106 000 lakás került megépítésre. A lakótelepek méretének növekedése, a kertépítészek dolgát is megnehezítette.

Tatabányai lakótelep kertterve 1960 körül

A) Arculat és beépítési módozatok

A 60-as években épült lakótelepek képe egyáltalán nem olyan egyhangú, mint a 70-évekbeliek. Funkcionalista, modernista jelleget öltenek, jellemzően szabadon-álló beépítésben.

B) Kompozíció és térszervezés

Leginkább a kockaházas és sávos elrendezés a legelterjedtebb, amelyek szinte kiemelkednek a hatalmas zöldfelületekből. Ezek az épületek általában 4 maximum 5 szintesek és fontos tudni róluk, hogy még nem az előregyártott technológiával készültek. Ezeknél a beépítési módoknál már nem volt fontos az utcafronti megjelenés, „cour d’honneur” kialakítása, sokkal több jelentőséget adtak a belső központi tereknek.
    A kertek, a tömbök között már a keretes szerkesztés teljesen feloldott állapota miatt a térszervezés is sokkal oldottabb. A szimmetriára való törekvés helyett már sokkal inkább a szabálytalan kompozíciók a jellemzők.

C) Növényzet

A kertekben leginkábba könnyen szaporítható lombos fák foltszerűen, egyáltalán nem épített környezetben jelennek meg. Ennek ellenére a szezonális, egy nyáron át virágzó virágok a parkokban, szegélyezett környezetben voltak kialakítva. Hasonlóképpen a lakótelepek környeztében is inkább a játszóterek mellett, épített környezetben voltak megtalálhatóak a virágágyások. A fákat illetően örökzöldeket szinte egyáltalán nem, inkább a fekete fenyő az ezüstfenyő valamint az elterülő boróka bokrok a jellemzőek.
    Fontos megemlíteni Domokos János professzort, aki nagy hatással volt a kertépítészetre ebben az időszakban. Javaslatai alapján kerültek beépítésre az inkább a hazai őshonos fafajt –platánfa, juharfa, berkenyefajok, hársfajok - , így nagy megtakarítást tudtak elérni a növényzet fenntartását illetően.

    Gyalogos forgalom szervezése
    Oldott útvezetés a jellemző a gyalogos sávokat illetően. A gépkocsiforgalmat viszont nem vezették be a lakótömbökbe, csak költözködésre illetve tűzoltó megközelítés került szóba a tervezéskor.

D) Anyaghasználat

Az 50-es évekhez képest a legnagyobb újítást az előregyártott beton elemek elterjedése jelentette. A támfalak esetében is maradt a mészkő, az ürömi illetve a budakalászi vágott mészkő burkolat felrakása, amely jellemzően a skótfal rakási módban volt kialakított.

E) Példák

Gellérthegyi Jubileumi park, 1960-as évek

Előregyártott betonelemek a korszakban, 1960 körül

Budapesti Gellérthegy Jubileumi park kertépítészeti terve, 1960 körül

Gellérthegyi jubileumi park építése előtti lakótelep 1964

Gellérthegyi jubileumi park látképe


3.3 Szabadtéri építészet az 70-es években

A szocialista korszak beruházási szempontból ez az időszak a fénykora. Ebben az időszakban épült Magyarországon a legtöbb lakótelep – minimum 10-15 000 lakással-, köréjük óriási zöldfelületek valamint, ebben az időszakban került sor több köztéri park felújítására is.

A) Arculat és beépítési módozatok

A középmagas beépítés terjedt el. Kialakult egyfajta „rostos” beépítés, ami azt jelenti, hogy két egymással párhuzamosan álló háztömb között középen helyezték el a kiszolgáló-utakat, amely így egy „rostot”hoz létre. Ennek a megoldásnak tulajdonképpen az lett a következménye, hogy az emberek kénytelen voltak az utcamentén elhelyezett szolgáltatási és kereskedelmi utak mentén végighaladni. A nagyobb lakótelepeknek hála, már több szintes áruházak megépítésére is megvolt az igény.
Az egyre zsúfoltabbá váló lakótelepi tömbök hatására a tömbök teljesen elvesztették a tér tagolását. Megváltozott a tömeg a tér és a zöldfelületek látványai. Már nem volt lehetőség arra, hogy intimebb terek alakulhassanak ki a házak között. Megváltozott a fák telepítésének célja is, most már sokkal inkább a nagy beton tömbök eltakarása volt az elsődleges, nem pedig a zöldfelület kellemes oldása.
A nagypaneles építéstechnológia vált általánossá

B) Kompozíció

Két típusú kompozíciós struktúra alakult ki. Az egyik kifejezetten ellentmondott a másiknak. Az egyik követi a tömbbelsők szigorúságát és azokra reagál a közterek alakításakor, nem igazán parkosított, egy rendszerben kezeli a tereket. Míg a másik teljesen ellentétes ezzel a szerkesztési móddal, szabálytalan növénytelepítést, a szabad terekkel inkább lágyítani kívánja a lakóépületek merevségét.
A terek építészeti szépsége nem jellemző ebben az évtizedben. A lakótelepek szabad tereit ekkor sokkal inkább fás növénysávokkal oldották meg.

C) Anyaghasználat

Ebben az időben az előregyártott technika újdonsága miatt a beton került a legnépszerűbb anyaggá. Arról nem is beszélve, hogy a 60-as évek népszerű ürömi mészköve fogyásnak indult. Így hát beton volt minden: támfalak, szegélyelemek, járdák, burkolólapok. A lakótelepek szabad területein az igénytelenebb gyeptéglát illetve a szabvány méretű 40x40-es betonlapot használták előszeretettel.
A téglagyártás technológiája megváltozott, már nem voltak fagyállóak a téglák, így azok helyett kiskocka kőből burkoltak.
Divatba jöttek a burkolatokban a mintázat kialakítása. Ez egy bizonyos díszítősáv kialakításában merült ki.
A vasútvonalak létesítésekor használt fadeszka burkolat jó kültéri burkolatnak bizonyult, így azok elterjedtek a parkok esetében is.

D) Növényzet

A lakótelepekre ebben az évtizedben is előszeretettek ültettek ezüstjuhart, fehérnyárt, feketenyárt, valamint platánt. Bár a szűkös költségvetés nem tette lehetővé a bő választékot, mégis fontosnak tartották a növények ültetését. Probléma ebben az esetben is azok gondozása, hiszen sokkal hosszabb élettartamú fákat kellett volna ültetni.

E) Példák

1.példa: Budapest, Újpalotai lakótelep 1973

Budapest Újpalotai lakótelep 1970 körül


Budapest Újpalotai lakótelep 1970 körül


Budapest Újpalotai lakótelep rendezési terve 1973
Budapest Újpalotai lakótelep rendezési terve I. ütem, 1973
2. példa: Városliget rendezése, győztes pályamű: Baraczka-Krizsánné, 1974

3.4 Szabadtéri építészet az 80-es években
/Hanyatlás/
A gazdaság romlása megmutatkozott a lakótelepek építészeti visszaesésében is. Az évtized elején csak csökkentek a beruházások, míg a végére már teljesen abbamaradtak.
A lakótelepekre vonatkozó szabályok nem tették kötelezővé a parkok kialakítását, ezért már nem is épültek parkok. Ha épült is egy kevés, az is olcsóbb anyagokkal és egyszerű növények ültetésével.
/Érdekesség/
Ebben az időben jelent meg egy új lakótelepi zöldfelületi kategória, amelynek elnevezése a hobbikertet jelenti. Ezért megjelentek az úgynevezett előkertek, amiknek a gondozását a lakók végezhették.
Tagolás és kompozíció
A tervezők igyekeztek a lakótömbökre merőleges növényvédő térfalakat kialakítani, ami gépkocsimentes keretes szerkesztésben megoldott rendszer volt. Ezeken belül alakították ki a növényeket, a fásítást. A tereket leginkább szegélyelemekkel illetve fás növényekkel választották el.
Nagyobb több funkciót ellátó terek egyáltalán nem alakulnak ki. Feszes rend figyelhető meg, a szimmetria és a keretes szerkesztés.

Növényalkalmazási jellegek
Megjelenik az ökológia az építészetben, ezért inkább a könnyen és olcsón fenntartható és ahhoz képest magas esztétikai minőségű növénytelepítés a jellemző. Az az állítás, miszerint a magasabb lombos cserjékkel lehetséges a téralkotás a legkisebb idő alatt igaznak bizonyult.
Előszeretettel ültettek támfalakra ráfutó cserjéket, amelyek így barátságosabbá tették a tömbök látványát. Mindez persze a klíma javítása érdekében is fontos lett. Virágágyások pedig csak és kizárólag intézmények bejárata közelében, illetve sétálóutcákban volt jellemző.
Sajnos kevés az a lakótelep, ahol ezek a zöldfelületek létre tudtak jönni. A gazdasági helyzet miatt, inkább csak városi tereken alkalmaztak igényesebb növényzetet például tűlevelűeket, illetve kerti díszeket.

Konklúzió
Sajnos a társadalmunk oly mértékben átalakult, hogy ezek a lakótelepek használhatatlanná és élhetetlenné váltak. A gazdasági helyzet egyre csak nagyobb űrt hoz létre a szegény és a gazdag réteg között, így létjogosultságuk éppen emiatt válhat fontossá. Hiszen a szegényebb réteg nem teheti meg, hogy jómódú nyugati berendezkedés módjára lakóparkokban, kertes házakban éljen, így kénytelen a panellakásokkal megelégedni.
A szocializmusban, a „szoceál” építészeti vonal igazából teljes egészében különbözni óhajt, a nyugat európai beépítésektől, jelezni kívánja, hogy itt egy munkásosztálybeli társadalom él, amely ellentmond még építészetében is a kapitalizmus elveinek. Előnye, hogy tervezésükkor a forma és a tartalom egy egymással kölcsönösen harmonizáló egységet hoz létre. A kertművészetben ez azt jelenti, hogy a forma adja a tartalmat, ami tulajdonképpen maguk a növények. E lakótelepi helyzetet felvázolva, végigkövethettük, hogyan kezdtek hanyatlani a gazdasági helyzet hatására, és hogyan vált ennyire monotonná és sematikussá épületeik.
Összefoglalva, a lakótelepek kertépítőszakma szempontjából számos kihívást jelentett a korszak ellentmondásai ellenére, amelynek a tervezők, azt mondhatjuk igen csak igyekeztek megfelelni.

Felhasznált irodalom
http://www.panoramio.com/photo/65966239
http://timelord.blog.hu/tags/V%C3%A1rosliget
http://15.kerulet.ittlakunk.hu/utcak-terek/140627/ilyen-volt-az-ujpalotai-lakotelep
http://www.fortepan.hu/?&img=20899
http://ujjealigetben.blog.hu/
Bakay Eszter – Retroterek, retroparkok




Pályaművünk a Velux pályázatra


A pályázat kidolgozását és megvalósítását egy hosszabb kutatási folyamat előzte meg. Ez idő és a kutatás ideje alatt a téma alapját a természetben megtalálható folyamatok szolgálták. Ennek kiinduló pontja a fény megjelenésének tanulmányozása volt. A kutatási folyamat során olyan állatokat kellett megfigyelni, amelyeknek teste egy adott célból a fényt használja fel azért, hogy a környezetük számára információt közöljenek.


QR-kódok Pécs város színtereiben


Pécs város színtereiben hogyan jelenik meg a tér medialitása?


Generált és biomimetikus épületszerkezetek


A generált – vagyis algoritmusokkal leírható – és a biomimetikus – azaz a természet ihlette formával vagy szerkezettel rendelkező – épületek és épületszerkezetek között szoros összefüggés található. Ez az összefüggés az a matematikai minta, ami leírja az egyes természeti formákat, és alapjául szolgál az épületeket leíró algoritmusoknak.