Mcheta, Grúzia történelmi fővárosának építészeti öröksége 1. rész: Mcheta városa és Szveti-Choveli székesegyház



Grúzia tájait és sokszor leromlott állapotú, fejlődésre vagy helyreállításra váró településeit járva kitűnik az egykori történelmi főváros, Mcheta (Mtskheta, grúz írása: მცხეთა) rendezettsége, egységes építészeti kialakítása, magával ragadó városképe.

A város Tbiliszitől 20 km-re északra helyezkedik el, gyönyörű táji környezetben, kihasználva a hegyek között a Mtkvári és Aragvi folyók találkozásánál kialakult csekély sík terület adottságait. Tbiliszi közelsége és a helyszín történelmi jelentősége miatt is különös gondot fordítanak a környezetre, így válhatott Mcheta amolyan „kirakatvárossá”.

A város egyik szervezőpontja a XI. századi Szveti-Choveli székesegyház. A másik különös módon a város területén kívül esik: a folyók túlpartján, a szemközti magaslat tetején pózol a grúz és az egyetemes építészettörténet fejlődésében is meghatározó, 6. századi Jvari, a Kereszt temploma (ld. 2. rész). 1994 óta mindkét együttes az UNESCO Világörökség része, 2009-től pedig veszélyeztetett világörökségi helyszínek.

Szveti-Choveli székesegyház a város központjában /Tiderenczl Gábor/



Jvari, a Kereszt temploma a szemközti magaslaton /Tiderenczl Gábor/



Az i.e. 1000 körül már lakott Mcheta Grúzia egyik legrégebbi városa, jelenleg kb. 7400 lakosú kisváros. A hajdani fő kereskedelmi út mentén épült ki a környék legfontosabb kereskedő városaként, amit számos régészeti lelet és felirat igazol. Kr.e 3. század és Kr.u. 5. század között az Ibériai Királyság fővárosa volt, vízellátással, piaccal, kő házakkal és mint vallási központ, jelentős szentélyekkel. A kereszténység államvallássá tétele (Kr.u. 326) után a korábbi szentélyek helyén templomok épültek. Bár a főváros a 6. sz. elején a könnyebben védhető Tbilisi lett, Mcheta maradt a mai napig a grúz királyok koronázási és temetkezési helye, a katholikosz pátriárka székhelye, a grúz ortodox egyház központja.

A város a Szveti-Choveli (Svetitskhoveli) székesegyház erődített falai köré szerveződött. A jelenleg látható – nagyrészt XI. sz.-i – székesegyház építését meghatározták az ezredforduló történelmi viszonyai. Az iszlám uralom visszaszorítása után jelentősen megerősödött az ország. A hatalomra kerülő Bagrationi dinasztia uralkodói királyi székesegyházakat emeltek, melyek mintaadó típusa az új székhelyen, Kutaisziban 1003-ban felszentelt Főtemplom lett. Elrendezésének alapja a feltámadást hirdető kereszt alakú térforma. Az egyébként összetett térszervezet lényegében a hosszházas bazilikák és a centrális, kupolanégyezetes templomok ötvözetéből alakult ki. Ennek a típusnak rokon változata (eredeti állapotában) az V. sz.-i bazilika helyén emelt XI. sz.-i székesegyház Mchetában. A templom építész mestere a homlokzati feliratok szerint Arsukisdze volt.

A Bagrationi székesegyház (Kutaiszi) külső déli nézete /Tiderenczl Gábor/


A Szveti-Choveli székesegyház (Mcheta) külső déli nézete /Tiderenczl Gábor/


Szveti-Choveli székesegyház. Vázlatos alaprajz //


Szveti-Choveli székesegyház. Vázlatos metszet //



Grúziában a legendák úgy tartják, hogy a Szveti-Choveli székesegyház azon a helyen épült, ahol Krisztus ruhája van eltemetve. A ruhát Elias, egy mchetai zsidó ember vásárolta meg Jézus keresztre feszítésekor a Golgotán az egyik római katonától, általa került Mchetába. Elias lánytestvére, Szidónia megérintvén a szent tárgyat, belehalt az általa előidézett transzcendens érzelmekbe. A ruhát nem tudták kiszabadítani a szorításából, így vele együtt temették el. Később a sír fölött egy hatalmas libanoni cédrus növekedett. A hagyomány szerint a kereszténység felvételét Georgiában megalapozó legendás női szerzetes, Szent Nino kezdeményezésére építették III. Mirian király idején a sír fölé az első templomot. A templom hét alaposzlopát pedig abból a cédrusból faragták, ami a sírhely fölött nőtt. A hetedig oszlop azonban mágikus tulajdonságokkal rendelkezett, a „föld fölé emelkedett, fényt sugárzott szét és csodatévő folyadékkal mindenféle betegségeket gyógyított”. Innen származik a templom neve: Szveti (= oszlop) Choveli (= életadó). Az eseményt a templomban látható ikon örökítette meg.

Az „Életadó Oszlop” legenda ikonja /Tiderenczl Gábor/


A sír fölé emelt toronyépítmény (1678-88) /Tiderenczl Gábor/



A templom belső térelrendezését, a kereszt hangsúlyos motívumát a külső is határozottan megmutatja. A homokkőből épült falak tömbszerűségét az oszlopos-íves homlokzati rátét oldja. A keleti szentély hagyományos hármas tagozódását a homlokzaton – a Georgiában elterjedt módon - két fülkeszerű félkörös bemélyedés jelzi.

A keleti homlokzat /Tiderenczl Gábor/


A keleti homlokzat részlete: növényi ornamentika /Tiderenczl Gábor/


A keleti homlokzat részlete: 12 sugarú alakzat feliratokkal /Tiderenczl Gábor/



Érdekes, hogy a vallási központ hogyan töltött be egyúttal védelmi szerepet. Ezt nem csak a templom körüli - szabályos négyszög alakban kiépült – vastag védőfalak igazolják, hanem azok a falak közti titkos járatok, illetve boltozatok feletti búvóterek is, melyek vész esetén mintegy 600 embernek tudtak menedéket nyújtani. A prospektusok nem írnak róla, de a helyszínen az idegenvezetők megmutatják, hogy az emiatt megvastagított falak járataiba hogyan lehetett az alig észrevehető nyílásokon bejutni, felhúzható létrák segítségével. A belső tér fontos látnivalói a XVII. század végén a szent ereklyét rejtő sír fölé emelt toronyépítmény, egy XV. sz.-ban beépült kápolna, ami a jeruzsálemi Szent Sír Templom jelképes modellje, a grúz királyok padlóba fektetett sírkövei (a sírhelyek nem pontosan alattuk fekszenek, az esetleges kifosztásukat ezáltal akadályozva), a pátriárka trónja, néhány XI. századi és számos XVI.-XVII. századi freskó, többek között egy nagyszabású zodiákus és apokalipszis jelenet ábrázolása.
A homlokzatokat, nyíláskereteket gazdag faragványok, keresztény és más szimbólumok díszítik.

Növényi ornamentika a nyugati oldalon /Tiderenczl Gábor/


Életfa a nyugati oldalon /Tiderenczl Gábor/


Írásminta a kupola alatt /Tiderenczl Gábor/


Ablakkeretezés, szálló angyal és az ősi kultuszra utaló bikafejek a keleti homlokzaton /Tiderenczl Gábor/


Szőlő motívumos életfa, tigris, Szt. György stb. a déli oldalon /Tiderenczl Gábor/


Oromcsúcs dísz (templom modell) /Tiderenczl Gábor/







Mcheta, Grúzia történelmi fővárosának építészeti öröksége 2. rész: Jvari, a Kereszt Temploma


Mcheta, a korabeli grúz főváros melletti magaslat ősi kultuszhely. III. Mirian király idején Szent Nino itt állította fel a 4. század elején azt a hatalmas fakeresztet, ami a perzsa hódítókkal szemben a kereszténység, mint új vallás eszméjét hirdette. Kr.u. 545 körül épült a kripta feletti Martyrium, a „Kis Kereszt Templom” a helyszínen, ami jelentős zarándokhellyé vált. Mikor már a kis templom nem tudta a zarándokok sokaságát befogadni, 578-604 között a „csodatevő” kereszt köré épült fel a „Nagy Templom”, azaz Jvari, a Kereszt Temploma, Grúzia legjelentősebb centrális építészeti emléke. A kereszt nyolcszög alakú alapzata ma is látható.


Város állandó mozgásban – Shanghai


A 2011-es év Kína számára komoly fordulópont volt: ebben az évben először Kína lakosságának nagyobb hányada már városi környezetben lakott (Hu, 2012). Csak Kína nagyságát ismerve érthetjük meg, hogy ez mit is jelent valójában. A statisztikai adatok szerint közel 690 milliónyi kínai él városi környezetben, mely az USA teljes lakosságának (320millió –  "U.S. & World Population Clocks" 2014.12.10.) több mint a duplája. Ez a bővülés hatalmas városfejlődéssel járt, ami napjainkban is tart. A fejlődés minősége gyakran megkérdőjelezhető, azonban felső határát nem is sejthetjük, hogy mikor éri el.