Város állandó mozgásban – Shanghai



A 2011-es év Kína számára komoly fordulópont volt: ebben az évben először Kína lakosságának nagyobb hányada már városi környezetben lakott (Hu, 2012). Csak Kína nagyságát ismerve érthetjük meg, hogy ez mit is jelent valójában. A statisztikai adatok szerint közel 690 milliónyi kínai él városi környezetben, mely az USA teljes lakosságának (320millió –  "U.S. & World Population Clocks" 2014.12.10.) több mint a duplája. Ez a bővülés hatalmas városfejlődéssel járt, ami napjainkban is tart. A fejlődés minősége gyakran megkérdőjelezhető, azonban felső határát nem is sejthetjük, hogy mikor éri el.

Shanghai rohamos fejlődésének egy szemléletes képe. A bővülésnek nem állhat semmi az útjába. /Gyergyák János/


Nagyon is találó Joseph Stiglitz, Nobel díjas amerikai közgazdász kijelentése, miszerint ”A kínai urbanizáció és az amerikai high- tech tudás az a két tényező mely leginkább az emberiség fejlődését szolgálja a XXI. században" (Chan, 2012)

Az elmúlt évtizedekben rohamosan nőtt kínai gazdaság alappillérét az ipari termelés bővülése és a városok folyamatos fejlődése adta. A rurális környezettel szemben az urbánus területek nagyobb népességkoncentrációja sokkal nagyobb fogyasztást jelent a gyakran önfenntartó falusias területekkel szemben, mely komoly gazdasági potenciál volt, és lesz is. A központi irányítás keze alatt fejlődött és fejlődik Shanghai, mely a Föld napjainkban 3. legnagyobb megavárosa 23 milliós népességével Tokió és Delhi mögött (World Urbanization Prospect, 2014)A város mai rangja (Ázsia kapuja, Ázsia pénzügyi központja) egy hosszú és kiérlelt fejlesztési stratégia eredménye. A város egy olyan lüktető és száguldó talajon nyugszik, mely földrajzilag helyhez kötött, de határai és alkotó felületei, szövetei, állandóan változnak és módosulnak.

A település magja egy horgászfaluból fejlődött ki, majd a Ming dinasztia idején vált kisebb központtá.

Shanghai első lendületes fejlődése és „mozgásba” kerülése az 1840-es években kezdődött. Ekkor a város francia és angol befolyás alatt vált a távol keleti térség pénzügyi központjává.

1928-ban a város elkészítette első önálló átfogó fejlesztési tervét (Greater Shanghai Plan). A legelső terv Shanghai belvárosát három különböző, homogén felhasználású területre osztotta; ezek a politika, a gazdaság és lakóövezet területei voltak. A megközelítés követte a nyugati világ településfejlesztési stratégiáját, a „zoning” elvét, mely mára bebizonyosodott, hogy élhetetlen, egynemű felületeket hoz létre a településen belül, mely használati idején kívül sivár települési tájként funkcionál. A belső központi mag ekkor még csak 4,67km2-nyi területen terült el. A terv követte a nyugati világ városrendezési teóriáit. Egyszerre használta a modernitást (utcarendszer), és a helyi karakterek beolvasztását a tervbe (épülettípusok), mellyel nagyban megalapozta Kína várostervezésének későbbi irányait.

Shanghai belső területének jellemző forgalmi csomópontja /Gyergyák János/

 

Shanghai fejlődésének második gyors ütemű bővülését 1949-ben, a Kínai Népköztársaság megalakulásának idején kezdte meg. A város innentől kezdve nemcsak jelentős pénzügyi központként, de immáron ipari termelőként is hozzájárult az önellátó kínai gazdaság virágzásához. A központi kínai vezetésben először 1958-ban fogalmazódott meg az a cél, hogy a helyi városfejlesztési tervek Shanghait a világ egyik legfejlettebb és legszebb városává tegyék. Ennek érdekében a Központi Tanács engedélyezte, hogy Shanghai városát összevonják 9 környező várossal (köztük Songjang, Jiading), és létrejöjjön a nagy „Shanghai City”. Ez volt az első olyan fejlesztési terv, mely a település egészére kiterjedt. Megvalósítása során kiépült a város külső területe, mely magába foglalja a szuburbia területének iparosítását, illetve szatellit városok építését és fejlesztését. A terv több mint 10 szatellit város építését vizionálta, melyek mára valós központokká váltak. A fejlesztések fontos elemét képezte a vonalas infrastruktúra kigondolása és megvalósítási lehetőségeinek vizsgálata.


Shanghai-Pudong városrész eblematikus épülete – Oriental Pearl Tower – és annak közvetlen környezete /Gyergyák János/



A következő városrendezési terv 1986-ban készült el. Ez már egyértelműen megfogalmazta a központi kínai vezetés céljait; Shanghait a legiparosodottabb területek egyikévé kell változtatni a Világon. Ezen kívül cél volt, hogy Shanghaiban legyen a világ legnagyobb kikötője, így uralja a tengeri szállítmányozást a Csendes-óceán mentén. A várost hosszabb távon a kínai gazdaság, technológia, kereskedelem, pénzügy és kultúra központjává kívánták tenni. Egy olyan település víziója fogalmazódott meg, mely mára meg is valósult, és Shanghai a legnagyobb gazdasági és kereskedelmi központ a Csendes-óceán nyugati partján.

A város jól szimbolumának a Pudong városrész felhőkarcolóinak látképe. A kép közepén a híres Oriental Pearl Tower és a 2015-ös év legnagyobb átadásra kerülő toronyépülete, a Shanghai tower. /Gyergyák János/


A város legújabb virágzása 1991-ben kezdődött meg, melynek legnagyobb mozgatórugója a település belső gazdasági magja, a Pudong felhőkarcolóinak kiépítése volt. 1999-re a város azon kívül, hogy fontos kulturális és történelmi központ, Kína meghatározó hajózási és gazdasági központja lett. A város fokozatosan vált fontos nemzetközi szereplővé és hatalmas metropolisszá a Szocialista modernizmus irányelveit követve. Ebben az időszakban folytatódott a belső város átalakítása és fejlesztése, és további szatellit városok kiépítése; Greater Hongqiao keleten és a Dianshan tavak területének beépítése és a szuburbia területein fekvő kis városok tervezése. A korszak az 2010-es Shanghai Világkiállítás rendezésével zárult, melynek központi témáját a városok adták (Better City, Better Life címmel).

Shanghai főutcájának egy keresztmetszete. A Nanjing road, mely Ázsia főutcája is, minden napszakban emberek tízezreinek kedvenc területe, ahol a gylogos a külső tér úra. /Gyergyák János/


A jövőt illetően a tervek Shanghait 2021-re 4 központra osztják, névlegesen: nemzetközi gazdasági központ, nemzetközi pénzügyi központ, nemzetközi hajózási központ és főleg nemzetközi kereskedelmi központ.


A jól ismert, gyakran hazai léptékben megyei méretű települési agglomerációk a nagy mennyiségű embertömeget a folyamatos fejlesztések (bővülés) ellenére sem tudják megfelelően befogadni. Az elkövetkezendő 15 évben 400 millió új városlakót kell kiszolgálnia Kína urbanizált területeinek (Mark Y. Wang, Pookong Kee, Jia Gao ed. 2014). A kínai állam dédelgetett céljához az urbanizáció, az egyik alapvető eszköz, hogy világvezető gazdasági hatalommá válhasson az ország. A város az ipari termelés, a beruházások, a szolgáltatások és a tőke központja. Az emberek a rurális területekhez képest többszörös pénzt keresnek, amit sokszor igen hamar kénytelenek el is költeni rögtön el is költenek, hiszen a városi élet és a hozzá kapcsolódó szükséges szolgáltatások pénzbe kerülnek. De vajon meddig képesek a városok fejlődni? Mi lehet a szétterülésük legnagyobb felülete? Milyen városüzemeltetés szükséges ilyen szintű települések megfelelő szolgáltatásainak szinten tartásához?

Napjainkban Shanghai nekifogott a „Négy Központ” fejlesztési tervnek, aminek következtében egy modern nemzetközi szocialista megapolisszá válik. Olyan lehetőségekkel és kihívásokkal állnak szemben, melyek megismételhetetlenek. A küldetést a város a központi pártvezetés és a helyiekkel közösen viszi véghez, mert a propaganda szerint ez a kívánsága a pártnak az államnak és az embereknek is. A folyamatos fejlődés, a célok elérése Shanghait folyamatos fejlesztésekre ösztökélik, de vajon hol marad az emberi tényező? Hogy alakulnak át a közösségi terek a gyakran túlépített városi környezetben ahol a fejlesztések célja nemcsak a lepusztult területek átépítése, hanem mindinkább az építőipar és a városi fogyasztás bővülése. 

Kutatási téma címe:

Épített környezeti elemek szerepe közösségek formálásában – Közösségi terek építészete

A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése országos program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

Felhasznált irodalom:
Sun, Ping  ed. (. 1999): The history of Shanghai urban planning . Shanghai: Shanghai Academy of Social Science Press.
Sha, Y., Wu, J., Ji, Y., Chan, S.L.T., Lim, W.Q.(2014) : Shanghai Urbanism at the Medium Scale. Berlin:Springer
Mark Y. Wang,Pookong Kee,Jia Gao  ed. (2014): Transforming Chinese Cities. New York:Routledge




Mcheta, Grúzia történelmi fővárosának építészeti öröksége 2. rész: Jvari, a Kereszt Temploma


Mcheta, a korabeli grúz főváros melletti magaslat ősi kultuszhely. III. Mirian király idején Szent Nino itt állította fel a 4. század elején azt a hatalmas fakeresztet, ami a perzsa hódítókkal szemben a kereszténység, mint új vallás eszméjét hirdette. Kr.u. 545 körül épült a kripta feletti Martyrium, a „Kis Kereszt Templom” a helyszínen, ami jelentős zarándokhellyé vált. Mikor már a kis templom nem tudta a zarándokok sokaságát befogadni, 578-604 között a „csodatevő” kereszt köré épült fel a „Nagy Templom”, azaz Jvari, a Kereszt Temploma, Grúzia legjelentősebb centrális építészeti emléke. A kereszt nyolcszög alakú alapzata ma is látható.


Mcheta, Grúzia történelmi fővárosának építészeti öröksége 1. rész: Mcheta városa és Szveti-Choveli székesegyház


Grúzia tájait és sokszor leromlott állapotú, fejlődésre vagy helyreállításra váró településeit járva kitűnik az egykori történelmi főváros, Mcheta (Mtskheta, grúz írása: მცხეთა) rendezettsége, egységes építészeti kialakítása, magával ragadó városképe.